Rovatunk következő részében Szöllősi-Hóbor Helgát, a Nemzeti Táncszínház PR menedzserét mutatjuk be.
Mi jut eszedbe először, ha meghallod Devecser?
A családom és persze rengeteg emlék. Az otthonom már régóta Budapest, de még mindig megdobban a szívem, amikor hazafelé jövet meglátom a Somlót.
Milyen emlékek idéződnek fel benned a szülővárosodban töltött időkről?
Hamar kikerültem az itteni körforgásból, viszont a barátságok megmaradtak, így az összes gyerek- és fiatalkori élményem ideköt. A Honvéd utcában nőttem fel, ahol sok gyerek volt, nagyokat játszottunk együtt, közös szülinapok, barátnőknél alvás és számtalan élmény jut eszembe.
Mikor kerültél el Devecserből?
Először, amikor nyolcosztályos gimnáziumba mentem Pápára, majd véglegesen az érettségi után, 2004-ben költöztem fel Pestre. Oda jelentkeztem főiskolára, és egy tini szerelem is odahúzta a szívem, így nem volt kérdés, hogy a fővárosban folytatom az életem.
Hol élsz most, mivel foglalkozol?
14 éve Budapesten élek, egy kis kitérővel, mert egy évet Angliában töltöttem. Kommunikáció szakot végeztem, ehhez jött a kultúra, már az első szakdolgozatomat is színházi témában írtam, és azóta erre specializálódtam, most már kizárólag kulturális kommunikációval foglalkozom.
Hogyan kerültél kapcsolatba a Nemzeti Táncszínházzal?
Teljesen hétköznapi módon, egy álláshirdetésre jelentkeztem, bár korábban is kulturális területen, a Bárka Színházban dolgoztam, de azért a tánc az más világ. Szóval a várakozás mellett némi izgalom is volt bennem, ráadásul mélyvízbe dobtak: rögtön a Budapest Táncfesztivál kellős közepébe csöppentem. Azt hiszem ekkor szerettem bele ebbe a különleges világba végérvényesen.
Mit jelent neked a tánc?
A tánc nálam plátói szerelem, nem tudok táncolni, viszont meg tudom mondani, hogy egy fotón tökéletes-e egy kéztartás, felismerem a legényest és tudom, hogy a flamenco mennyire improvizatív műfaj.
Mennyire van jelen az életedben?
Az elmúlt 3,5 évben minden napom erről szól. Szerencsés vagyok, hogy egy olyan különleges világban mozoghatok, mint a magyar táncszakma. Zseniális táncelőadásokat láthatok, és olyan tehetséges embereket ismerek meg a tánc által, akik barátságára büszke vagyok.
A Táncszínháznál PR menedzseri feladatot látsz el. Mit jelent ez pontosan?
A legjobban a hírnévmenedzsment szó fedi le azt, amit csinálok. A Táncszínház közel 40 profi, magyar társulattal dolgozik együtt, az én feladatom pedig az, eljuttassam a hírüket a nézőkhöz és népszerűsítsem őket. Főként interjúkat szervezek, ha a televízióban valaki tánccal kapcsolatos beszélgetést lát, akkor az általában az én művem. Emellett a havi magazinunk felelős szerkesztője, a Facebook oldalunk kezelője és időnként konferanszié is vagyok. Nem unatkozom.
A munkádon kívül, mivel foglalkozol még?
A munkám elég hektikus, a színház működéséhez alkalmazkodva nem nagyon van hétvégém vagy ünnepem, de azért igyekszem a magánéletre is időt szentelni. A férjemmel szeretünk utazni, de a kedvencem most a fitness. Annyira megtetszett, hogy az edzőm javaslatára tavaly elindultam a magyar kupán, ahol a kategóriámban 4. helyezést értem el. Izgalmas kihívás volt, naponta feszegettem a saját fizikai és mentális határaimat, de én még mindig inkább a kulisszák mögött szeretek lenni, mint a színpadon, így ez csak egy kis kirándulás volt.
Milyen gyakran látogatsz haza?
Ritkábban, mint szeretnék, de havonta azért megpróbálok hazajutni. Szerencsére mióta megszületett az unokahúgom, a szüleim is gyakrabban jönnek Pestre.
Ha lehetőséget kapnál rá, visszajönnél Devecserbe, hogy megmutatkozz?
Szívesen megmutatnám, hogy a tánc valóban mindenkinek szól, és nem kell félni a műfajtól. Örülnék, ha rajtam keresztül a devecseriek is megismernék a magyar táncszakma kiválóságait és nagyszerű előadásokat láthatnának.
Bízzunk benne, hogy ez mielőbb meg is valósul! Köszönöm az interjút!
Vincze Barbara
