75 éve, 1943. január 12-én kezdődött a második Világháborúban a szovjet Vörös Hadsereg támadása a Don-kanyarban, amelynek során szinte teljesen megsemmisült a 200 ezer fős 2. magyar hadsereg.
„Drága Anyukám!
Nagyon várt válaszlapotokat ma kaptam meg kezeimhez. Nagy sokára jött. Ne várjatok most már tőlem levelet és ti sem küldjetek…
Az orosz itt valami nagyra készül, mi meg a végsőkig kitartunk. Erre esküdtünk meg. Küldtem haza november 14- én 105 pengőt, abból Ágikának vegyetek keszkenőt. Remélem, hogy Pista öcsém derekasan átveszi a helyemet a családban, neki a zsebórámat hagyom örökül. Neked Anyukám, csak az örökké élő szeretetemet és az utolsó mosolyomat tudom adni. Nagyon szeretlek!
Istentelen hideg van. Itt ülök a géppuskám mellett és a kezem az üres csajkához fagy.
Tudom, hogy mire ezt a lapot megkapod, addigra én már nem fázom és elmúlik az éhségem is.
Itt halunk meg. Kérlek, hogy ne haragudj rám!
Kezedet csókolja:
Hű fiad; Jóska
(1943. I. 11. Oroszország, vitéz Bányai József géppuskás szakaszvezető, aki az Osztrogozsszkból való kitöréskor halt néhány nap múlva hősi halált. A szakasza parancsnokaként maradt utolsóra, hogy a bajtársait fedezze, életüket mentse… )
A keleti frontra vezényelt magyar alakulatoknak különösen kegyetlen időjárási és földrajzi viszonyok között kellett helytállniuk. Megfelelő utánpótlás, felszerelés és élelem hiányában az óriási szovjet-orosz haderőt, a vörös hadsereget a magyar katonák megállítani nem, csak lassítani tudták, de ezzel a halogató harccal is több ezer magyar, német és olasz katona életét sikerült megmenteniük. A mínusz 42 Celsius-fokos hidegben zajló hadműveletek során rendkívüli hősiességnek számított, hogy az átfagyott, kimerült és rosszul felszerelt magyar katonák szembeszálltak a sokszoros túlerőben lévő oroszokkal. A sebek begyógyításának egyetlen módja az emlékezés a kétszázhétezer fős Magyar Királyi II. honvéd hadsereg közel kilencvenezer elesett katonájára, és a túlerővel szemben, éhezve, gyenge felszereléssel is kitartó honvédjeire.
Devecserben a Világháborús Emlékműnél emlékeztek a DON-KANYAR hőseire.
Ferenczi Gábor polgármester felidézte a történelmi eseményeket, majd elhelyezték az emlékezés koszorúit mécseseit. A megemlékezés végén az emlékezők együtt énekelték el a magyar himnuszt.